Krúdy Gyula: Petőfi könyvtár 16. A negyvenes évekből (1909)

VI Petőfi csizmadiája

A negyvenes évekből 97 pisztolynak és szerette magát költőnek kiadni. Krikovy uram is megjárta vele egyszer egy pár kordován-csizma erejéig, — midőn még költőnek hitte, — amiért sokáig boszankodott magában a derék iparos, de szégyenletében szólni nem igen mert. Kozinuczának hivták ezt a fiatal embert és a fogadósok csak azért hiteleztek neki, mert kitűnően tudott utánozni minden tájszólást. O volt az, aki ismeretséget kötött a vidéki urakkal és játékra invitálta őket. Kozmucza meglátván Krikovy uramat, — a pár csizma miatt előbb az ajtóra nézett, de meggondolva magát, vakmerően az asztalhoz lépett és vidáman üdvözölte a mestert. Isten hozta nálunk, kedves Krikovy tens uram! Hej, ha a tens asszony megtudná, hogy tens úr a Két pisztolyban jár éjjel, lenne haddel hadd. Krikovy mogorván intett, mint ahogy a legyet szokta elkergetni az ember. - Ne törődjön velem a tens úr, — dörmögte. De Kozmuczát nem lehetett olyan könnyen lerázni. — Talán bizony a Farao-bankban akar résztvenni tens úr? Vagy talán Pille Anikó, a szép czigányleány vonzotta ide? Csak szóljon nekem bizvást a tens úr. Szívesen meghálálom az inkriminált sarukat. — Ne diskuráljon velem a tens úr, mert feleletet úgy sem kap tőlem, — dörmögte Krikovy uram és hátat fordított Kozmuczának. — Librevis es sedeas . . . Petőfi-Könyvtár. XVI 7