Krúdy Gyula: Petőfi könyvtár 16. A negyvenes évekből (1909)

III. A negyvenes évek

44 Petőfi-Könyvtár kellett volna miatta. Az előkelő ifjúság körében divat volt akkor a versírás; némelyik egész kötetre valót összeírt; az emlékkönyvek, sőt a titkos Naplók hemzsegtek a versektől. Nyilt titok volt azonban az előkelő világban, hogy mindezen verseket Petrissevich Horváth Lázár írja. Egyáltalában ő ír minden verset a világon. A mi Lancelotunkban volt annnyi jóizlés és tapintat, hogy nem akarta letépni a kis púpos emberke babérait és Lancelot még azért sem haragudott, ha e groteszk diyat-báb ../a. Lancelot verseit is magáénak mondotta. Bizonyos •s'Puki, aki a költészet meredélyén még csupán a szépirodalmi lapok talányok és rejtvények nevű faunájáig kapaszkodott fel, de már Vachott Imre is közölte talányait, váltig hangoztatta a Két pisztoly-ban, az el nem ismert zsenik és poéta-novicziusok asztalánál, hogy Sirály Edmund gróf különb verseket ima, ha akarna, mint az egész magyar poéta-koszorú, sőt P. Horváthot gyakran segíti ki rímekkel és költői képekkel. De Puki szava nem hatott el a Kávéforrás-ig és a Komló-ig, az irodalmi jelesek gyülhelyéig. Azonkívül Pukit azzal is gyanúsították, hogy Edmund gróf régi kalapjait és ócska czipőit viseli, s így állításait nem lehetett komolyan venni. Mindezek egybevetésével nem lehet azon csodálkozni, hogy Edmund gróf váratlan és rejtélyes eltűnése sok szóbeszédre adott alkalmat a divat, irodalom és a művészet világában. Sokáig senki sem tudott bizonyosat a jeles fiatalemberről, csupán