Krúdy Gyula: Petőfi könyvtár 16. A negyvenes évekből (1909)

III. A negyvenes évek

A negyvenes évekből 41 A nádasban és környékén pedig hire futott a csodálatos építkezésnek. Az emberek hümmögtek, a fejüket csóválták. — A Sirály-családban emberemlékezet óta mindig volt egy bolond. Most, úgy látszik, a fiatal gróf járja a bolondját. Sorsát ő sem kerüli el. A családi őrültség kitört rajta. Ez volt az emberek véleménye, mind amellett az építkezés gyorsan haladt. Mire az őszi ködök leereszkedtek a tájra, a Kócsag-szigeten újra fölépült barátkolostorban benne lakott Sirály Edmund gróf, teméntelen földeknek ura a Tiszától a Szamosig. S a nép, amely megszokta, hogy a nádasban csak szegény földönfutók, hazátlan bujdosók üssék fel a sátorfájukat, Edmund grófot, kastélyok és puszták tulajdonosát csakhamar czimmel ruházta fel. A nép elnevezte a milliomos urat: Nád-királynak. S rövid idő múlva mintha elfelejtették volna Sirály gróf nevét. Nem is igen adott alkalmat arra, hogy emlegessék, de ha néha szóba került a „nád-király", az emberek vállat vontak: — Nagy urak szeszélyein nem lehet eligazodni. Nádvágó parasztok, akik a Kócsag-szigetet megközelítették, azt beszélték, hogy a nád-király puskalövésekkel riasztgatta el az alkalmatlankodókat. Az egykori zárda kéményéből füst kanyargott és a levente-külsejü fiatal gróf esztendőket öregedett a magányban. Haja vállára omlott és szakálla bozontosán födte be arczát. Lehajtott fővel jár a szigeten, csak akkor emeli föl elvadult tekintetét,