Krúdy Gyula: Petőfi könyvtár 16. A negyvenes évekből (1909)

III. A negyvenes évek

A negyvenes évekből 39 helyen felgyújtották a nádast, de bizony annak kevés haszna volt. A nád tavaszszal újra kinőtt és buzogány testével ismét csak elrejtette azokat, akik nála kerestek oltalmat. A századok folyamán bizonyos rend és törvény lett szokásos azon emberek között, akik a nádast lakták. Néha olyan szigorú törvények uralkodtak a nádasban (amely törvények őrei egyes nagyhatalomra jutott nádlakók voltak), hogy a törvények szigorúságukkal felülmúlták a külvilág törvényeit. Ismét aztán enyhültek a törvények, meglazultak az erkölcsök és az istenfélő nádaslakók helyét futóbetyárok, zsiványok csordái váltották fel. Egyes haramia-vezérek uralkodtak a nádasban és a hazaszeretet bujdosóinak, a vallás számüzötteinek, vagy a magányosság remetéinek nyomuk ilyenkor elveszett. A vármegyék ekkor dörögtek gyűléseiken és a nádas kipusztitásán tanácskoztak. De a rablók világát mindig felváltotta egy békésebb világ, mintha a világrend a nádasban is a divathoz, vagy a természet változataihoz igazodnék. A nádas tavaszszal kivirágzott, télen halotti szemfedőt borított magára: a rablók helyét szentéletü remeték, kócsagvérű csalatkozottak és a nesztelenséget szerető, csíkkal együttérző emberek foglalták el. A vármegyék elhallgattak és a csendbiztosság közegei nyugodtan iddogáltak a határcsárdában. Az alföldi Bakony az akkori telekjegyzőkönyv szerint a környékbeli földesurak birtokaihoz tar-