Krúdy Gyula: Petőfi könyvtár 16. A negyvenes évekből (1909)

I. Petrovicsék

A negyvenes évekből 25 nyomorúságnak, a Pesti Divatnak segédszerkesztője lettem, havi tizenöt pengőkért . . . Jövök, repülök, hogy együtt örvendezhessünk". És húsvétra beállít Sándor. Az öreg Petrovics nézi jobbról-balról. Ejnye, kutyafékomteremtette, de megemberesedett a fiú! Ki hitte volna, hogy ilyen derék legény lesz belőle! Aztán már fizetése is van. Kezét nyújtja Sándornak. — No, nem haragszom! — mondja csendesen. Minek is haragudnék örökké? Maradj itt nálunk, majd megszállhatsz Nagy Pál uramnál, mert nálunk nem férnél el. — Akinek az a szép, kékszemű Zsuzsika lánya van, — súgja az édes anyja, mert hiába, marasztalni kell a fiut. Sándor aztán otthon is maradt Vecsén, pedig most igazán nem azért van otthon, mert nincs hová mennie országjáró csavargásában. Mehetne akár Pestre is. Van fizetése, állása, mindene. Az öregek gyönyörködve nézik Sándort, aki rossz fiú létére alig veszi észre a szülei nagy szerelmét: Nagy Zsuzsika köti le minden pillanatát. Aztán meg a jeles cselekedet is, amit Sándor elkövetett ebben az időben. Kimenti Szűcs kántor uramat a Dunából, az élete koczkáztatásával! No ez már aztán derék gyerek. Kezd igaz lenni valami, amit az emberek beszélnek. — A fiam, — mondogatja a vén csárdás, ha nem is kérdezik, — itthon van. Aztán magyarázólag teszi hozzá: