Krúdy Gyula: Petőfi könyvtár 16. A negyvenes évekből (1909)

I. Petrovicsék

12 Petőfi-Könyvtár helyen, kisebb városban, a mészáros manapság is elsőbb ember a csizmadiánál, szabónál. A mészáros, akár az ötvös, az úri osztálynak dolgozott, mert a köznépnek nem igen volt húsra való pénze. Az „extra Hungáriám non est vita, si est vita, non est ita", mondás századokon át csupán a nemességnek arra a részére vonatkozott, amelyiknek vagyonánál, állásánál fogva más országban is jó dolga lett volna. A pórnép viszont száz esztendeig se élt hússal rendszeresen. Ha húst akart enni a paraszt, el kellett mennie vagy „kurucz

w-nak, vagy szegénylegénynek. A mészárosság tehát úri foglalkozás volt; a mészárosnak mindég van pénze az erszényében, amely körülmény bizonyos anyagi függetlenséget biztosít. Nem csoda tehát, ha Petrovics István uram mészárosnak akarta nevelni a két fiát: Sándort és Istvánt. Mészáros volt már az apja is és az is meg volt elégedve a mesterségével. De nemesember is volt Petrovics István. Az ármálisa, amely I. Lipót királytól származott, a ládafiában volt. A nemesség kötelez és a székálló kabát, véres kötény odakünn maradt a mészárszékben, ha a napi munka véget ért. A szekrényből előkerült a zsinóros kabát, amelyet azidőben általában a köznemes emberek viseltek és Petrovics István uram, a szabadszállási székbérlő éppen olyan úr volt a maga portáján, mint akár a nádor. Az se volt különb nemes nálánál. Ezen a napon, midőn alkonyattal a szobába lépett, sötét felhők borították homlokát, amelyet az