Krúdy Gyula: Petőfi könyvtár 16. A negyvenes évekből (1909)

VI Petőfi csizmadiája

110 Petőfi-Könyvtár termén, ahol a földesúrral már ismerettséget kötött Kozmucza és kínrimekkel mulattatta, amit az nevetéssel honorált. — Lássa, polgártárs, ilyen is volt egykor a magyar költő ! — mondta Petőfi, midőn a termet elhagyták. — De az idő lejárt, hogy a költő nagyurak udvari bolondja, jókedvű társaságok kitartott házikoldusa legyen. A költök a nemzet vezérei leendenek. És az egész nép — a szegények és a gazdagok egyformán — a költő után fog haladni, mint csillagok az üstökös után. Krikovy úr örömében csak értelmetlen szavakat babogott és köpenyege alól elővonva kézilámpását, aggodalmas figyelemmel mutatta az utat a költőnek a térdig érő sárban. — Csak hagyja, polgártárs . . . Nem kár az én csizmámért. Látott az már külömb sarat is. — Ott lesznek holnap a csizmák! — babogott Krikovy. — El ne merje küldeni, — kiáltott fel a költő. Ajándékot senkitől sem fogad el Petőfi. Sem egy derék vargától, sem egy zsarnok királytól. De bizony azért másnap mégis csak elküldte Krikovy uram a legszebb csizmákat és miután a költő éppen nem volt szállásán, szerencsésen ott is hagyta a csizmákat.