Krúdy Gyula: Petőfi könyvtár 16. A negyvenes évekből (1909)
VI Petőfi csizmadiája
A negyvenes évekből 101 búgta pusztákról hozott érzelmeit, fájdalmas vágyódásait. És a nagy társaságban nem volt az ifjún kivül más, aki inkább megértette volna a néma nagy pusztaságok, hallgató éjszakák és vad nádasok nomád költészetét. Mintha együtt nyargalt volna a kedveséhez lovagoló legénynyel és a bagoly huhogását hallotta a rejtelmes erdőn. Nagy folyamok mentén vándorló emberekkel együtt tartott és a betyár-csárda vén czimbalmosának vad zenéjét hallotta . . . Majd a Czinka Panna sólyomként keringő lelkét látta a tágas mezők felett és a nádasból bujdosó kuruczok rejtett danolását hozta fülébe az árulkodó szél . . . Krikovy uramat teljesen lebilincselte az _addig észre sem vett ifjú ember különös rajongó ábrázata és valami titkos vonzódás ébredt fel a derék csizmadiában a külsejében oly igen nagyon megváltozott borozó iránt. Krikovy uram számtalanszor csalódott az életben költők után való rajongó rzeretetében, de egyetlen csalódását sem bánta meg. Azzal mindig megvigasztalta magát, hogy végtére mégis csak nála lakott Kisfaludy. A titkos sejtelem most is azt súgta neki, hogy valamely költő lappang az egyszerű fiatal emberben és magában már előre azon sóhajtozott, hogy bár senki se ismerné még a költőt s ő fölfedezhetné a nagyvilág számára. Örökkön az volt minden vágyódása ugyanis, hogy egyszer költőt fedezhetne fel és a hatalmas Bajza József, vagy talán még maga Vörösmarty is így szólna a Csigában:
