Déri Gyula: Petőfi könyvtár 15. Petőfi Zoltán (1909)

IX. Az utolsó hónap

132 Petőfi-Könyvtár Dolinayt pedig a szerkesztőségi szoba megosztásáért azzal kárpótolta, hogy apró szívességeket tett neki a lapja körül. Erre vonatkozólag a Tanuló Ifjúság Lapja november 15-iki számában a szerkesztő tollából a következők olvashatók: „Mikor októberben az előfizetési íveket szétküldöttük, őt kértem föl, hogy írná meg a czimszalagokat, mert igen szép irása volt. — A legtisztább szívvel, barátom, — mondta, — hanem az én kezem rettenetesen szerencsétlen. Gondold meg, hogy bármihez fogtam, áldás ritkán volt azon! „Én nem hittem az ómenekben sohasem, és babonás sem voltam. Mindazáltal e szavak gondolkodóba ejtettek. Hanem azt a néhány száz czimlapot, mely alatt előfizetési felhívásunkat az országba szétkiildöttük, ő irta meg. Megdöbbentő volt aztán a visszaemlékezés, midőn Zoltán a lap sorsa felett aggódván, emlékezetembe idézte a czimszalagok írásakor mondott szavait". A Sándor utcza 12-ik számú ház, melybe Zoltán beköltözött, alacsony földszintes épület volt, az udvarát tornácz futotta körül, melynek vaskos, szögletes oszlopait boltozott ívek kötötték összeA falak sárgára voltak meszelve. Az udvaron néhány akáczfa állt, a tövükben egy egy marok fű. Az ámbitus árnyékos, sőt homályos volt, s egy lépcsőfokkal mélyebben feküdt az udvarnál, melyet évek során át lassan feltöltöttek.