Déri Gyula: Petőfi könyvtár 15. Petőfi Zoltán (1909)

I. Petőfi Zoltán születése előtt

20 Petőfi-Könyvtár Hogy mit szenvedhettek e napokban Petőfiék, megítélhetni egy május 27-én közzétett Írásból, melyben eddig szokatlan hangon szólal meg Petőfi Sándor: a panasz és a mentegetődzés hangján. „Tény, hogy még a márcziusi napokban is a magyar nemzet egyik kedvencze voltam . . . néhány hét s ime egyike vagyok a leggyíilöltebb embereknek. Minden elmenő hazafi kötelességének tartja egy-egy követ hajítani rám. Több újságlap nem átalja magát pellengérré tenni, hogy nevem rászegeztessék ... A népszerűség a tarpéji szikla, melynek tetejére nem azért viszik föl az embert, hogy ott a magasban uralkodjék, hanem hogy lehajítsák. A népnek mulatság kell. „ ... De bűnös vagyok-e vagy sem ? Mit vétettem? Egy verset irtam, melynek tartalma, hogy nincsen többé szeretett király, és egy népgyűlésen kimondtam, hogy a minisztériumban nincs bizalmam ... Ezt vétkemül csak az tulajdoníthatja, aki nem tudja, mi a hazaszeretet. „Bekövetkezett május 10-ike, a budai vérengzés (melynek elkövetői, közbevetőleg mondva, máig büntetlenül fütyülnek), ott a minisztériumnak úgyszólván szemeláttára kaszabolták az embereket; már ekkor nem tartóztathattam magamat, fölugrottam a muzeum udvarán a tribünre és veszett dühömben elkiáltottam a nemzet szine előtt, hogy én a minisztériumra nem a hazát, sőt a kutyáimat sem biznám. Ezen szavaimra dühbe jött az ország