Déri Gyula: Petőfi könyvtár 15. Petőfi Zoltán (1909)

Epigrammok

158 Petőfi-Könyvtár SZERETNI KELL. Szeretni kell, ez lelkünk óhaja, Ki nem szeret, nem boldog az soha, Ez édes tűznek óh engedni kell, Mit kebelünkben szép szem gyujta fel: Koldus tanyáján, úri lakhelyen Mi mindent éltet, az a szerelem. Hallgassuk meg a természet szavát: Szeressünk hát! Szeretni kell, azért hogy jók legyünk, S vigasztalásul, hogyha szenvedünk, Fájó sebekre ír a szerelem, Hatása bűvös, gyors és végtelen. Szeretni kell a liirt és a hazát, Fegyvert kezünkbe e szent érzet ád; S ha küzdni vágysz babér reményivel: Szeretni kell! Szeretni keli az élet tavaszán, Gyermek szivünkkel forrón s igazán, S ha jő a nyár, a komoly küzdelem, Mi edzi szivünk, az a szerelem. És jő az aggkor, életünk tele, Naponként fogyva a test ereje, Hogy megőrizzük szivünk tavaszát: Szeressünk hát! (1869.)