Déri Gyula: Petőfi könyvtár 15. Petőfi Zoltán (1909)

X. A temetés

140 Petőfi-Könyvtár mondott beszédet, s az elhunyt koporsójára az egyetemi ifjúság nevében babérkoszorút tett. Dolinay beszédének egyik pontja így szól: „A tehetség elvitázhatlanul meg volt benne, a tanulmány, az előkészület sem hiányzott. Csak egy hiányzott nála: az egészség. A halál élete ama szakában lepte meg, midőn a gyűjtött anyaggal, műveivel fel akart lépni. E készület hátrahagyott jelei talán felfogják ébreszteni a szunnyadó lelkiismeretet azokban, kik vétkes meggondolatlansággal — bár szeretetből — a különben is gyönge testszervezetet még jobban igyekeztek összetörni, tápot nyújtva az ifjú könnyelműségének. Ha ő nem Petőfi Zoltán, ha nem lett volna oly varázsa e névnek, mely mindenki szivéhez utat nyitott számára, talán e szomorú sorsra még nem jut." A temetés után a lapokban megjelent tudósítások czáfolatául Dolinay a következő nyilatkozatot tette közzé: „Sok mindenféle közlemény jelent meg Petőfi Zoltán halálával kapcsolatban, a megboldogult halála előzményeiről. Írták, hogy nyomorban sínlődik, hogy elhagyatva, egy kisded „kamrában" víjja az élet és halál tusáját. E közlemények által felhiva érzem magamat az igazság érdekében kijelenteni, hogy a megboldogult lakásomon élte le utolsó perczeit, mely nem pazarul ékesített ugyan, de egyszerű igényeket mindenkor kielégít. Az ápolás körül a megboldogult gyámja, továbbá Szendrey Ignácz, a nagyatyja, Petőfi István, Gyulai Pál és