Somogyi Gyula: Petőfi könyvtár 14. Petőfi Sándor költészete (1909)

III. Petőfi költészetének tartalma és aesthetikai méltatása

Petőfi Sándor költészete 77 szerelem képezi a lélektani alapot. A magányba vonult költő tudatosan szemlélődik a világ folyásán és sötét, de meglepő appergukben rántja le a leplet az élet kietlenségéről, az ember és világ szennyéről, gyalázatáról, saráról. A Felhők-kel egyszersmind befejeződik a nagy lelki krizis. Szertefoszlik a kedély sötét fátyola, hogy az ébredő szerelem első bimbói fakadhassanak. A fordulatot világosan jelzik a Világgyűlölet és Most kezdem én csak még ismerni czimü költemények : Szivem még ép virág, amelynek Féreg nem bántja gyökerit. Ha itt-ott feltűnik még a feketeség, az vagy a napi események múló benyomásaiból ered, vagy bölcseimi eszmék és reflexiók mellőzhetetlen járuléka. Azon lira mellett, melyben Petőfi a természetet és életet tisztán az érzelem oldaláról fogja fel, a bölcselkedés és gondolat is jelentékeny helyet foglal belvilági költészetében. Tág tért nyit a reflexióknak és szemlélődése az élet örök igazságait, az emberiség, nemzet, haza sorsát, a költészet psychikai jelenségeit öleli fel. Eszméit nem ritkán az uralkodó áramlat inspirálja, de azért érvényességük egyetemes. A két testvér-ben pl. a reményt és valót állítja egymással szembe. Szomorú, de általános tapasztalat, hogy a való durván látja el a reményt. Ha férfi vagy, légy férfi-ben a férfi eszményképét festi. Erős akarat a dísze, jelszava Gondba' elem Reflexió.