Somogyi Gyula: Petőfi könyvtár 14. Petőfi Sándor költészete (1909)

III. Petőfi költészetének tartalma és aesthetikai méltatása

72 Petőfi-Könyvtár méke. A kor, a pillanat inspirálta a vágyak és érzelmek e viharszerü nyilatkozását. Győzelmes eszmék kultusza ihleti ezután a vezérként elüljáró költő lantját (A szabadsághoz). Amint a viszonyok zavarodtak s felülről ellenhatás mutatkozott, a tiszta politikai eszmények is elhomályosodtak. Nincs bizalom semmiben és senkiben, pedig a bizalmatlanság fészkében tenyészik legjobban a radikálizmus. Mint boldogító álomkép merült fel a köztársaság eszméje; Petőfi is zeng róla (.Respublika, Itt a nyilam! mibe löjjem ?). De az uj eszme győzelméhez minden régi bálvány lerontása kellett. így keletkezett ama túlzott forradalmi irányzat, mely a király-gyülöletben éri e tetőpontját. Petőfi itt is kiveszi a maga részéti költeményeinek egész sora ily szellemet lehel; (A királyokhoz, Készülj hazám! A király és hóhér, stb.). Történelmi visszatekintései s a zsarnokság túlkapásainak rikító kiszinezései a forradalmi láz és gyűlölet mértéktelenségét mutatják. (Dobzse László, Bánk bán, A király esküje, Vérmező, Kont és társai). A sötét gyűlöletet megszakítják azonban világos, fényes pillanatok is. Ilyenkor fakadtak szerető lelkének legszebb virágai és még a haza és szabadság eszményét érintő költeményekben is visszaadja a költészetnek a maga méltóságát. Rákóczi-ban a történelmi kegyelet nemes hangján szól; az „Ismét magyar lett a magyar, Megint beszélünk, Magyarok Istene" szabad, de nem féktelen szellemű költemények. Méltóság és bensőség