Somogyi Gyula: Petőfi könyvtár 14. Petőfi Sándor költészete (1909)

III. Petőfi költészetének tartalma és aesthetikai méltatása

Petőfi Sándor költészete » 59 rendszerint a viszonyok vagy események hatása alatt áll a költő. Két izben is visszatérve emlékére, évek multán sem feledi s magasztalja K. V. (Kuppis Vilmos) barátját, ki katonaéletében „a nyomornak végső falatját" megosztá véle. Pessimismusba stilyedt lelke Jókai barátságában lel menedéket, ki „bizalma feldúlt várának romjai között egy ép oszlop" és ki, mig mások megkövezik, babérral födi homlokát és koszorújára majdan könnyet ejt. Mint pártfogóját, védőjét üdvözli Szemerét — (,Szemere Pálhoz). Éleményeit pajzán vidorsággal meséli Kerényi Frigyesnek, egy szinész barátjának (Levél egy színész barátomhoz) meg azt, hogy mely különös módon lett ő szinészszé. Ki ne emlékeznék utóbbinál Arany Bolond Istók-jának hasonló tartalmú részletére ? Tompát is felkeresi két játszin enyelgő levelével : csupa kedv és szeretet! Mily sajnos, hogy félreértés úgy elidegenítette utóbb egymástól a két tiszta szivet. Benső barátság fűzte Petőfit Egressy Gáborhoz, a nagy színészhez. Üdvözli őt is egy igen szép költeményben, mely azonban eszmei tartalmánál fogva túllépi a lira határait. Szól a szinész művészetének hálátlanságáról. A költő, ha kora nem is méltányolja, még feltámadhat: Egészen más a szinész végzete, Lekötve csügg ő egy rövid bilincsen ; Ez a jelen; csak erre számolhat, Mert a jövőhöz semmi köze nincsen.