Somogyi Gyula: Petőfi könyvtár 14. Petőfi Sándor költészete (1909)

II. A népiesség

40 Petőfi-Könyvtár datba látszik fulasztani a fájdalmat, hosszabbakkal váltakozó rövid sorokban ir. Tisztán rövid sor nagyon játszi, tisztán hosszú sor pedig pathetikus, mitől igaz bánatában annál inkább irtózott. így lelte meg azt az egyszerű alkalmas formát, melyben mély fájdalmat egyszerű szavakkal fejezhetett ki. Amellett, hogy dalai zengzetessége a nép rhytmikai érzékével teljes összhangban állott, Petőfi népköltői hivatása még azon is sarkallik, hogy költészetében a népélet, a nép érdekköre (ami iránt t. i. a nép érdeklődik és amiben érdekelve van), nem külömben a magyar nép érzelmeinek csaknem összessége jut kifejezésre. Ezen tartalmi gazdagságra alantabb úgy is visszatérünk, itt egy szempontra utalunk. Költők nagyságát, hatását és sikerét nem az teszi, ami ujat, ismeretlent nyújtanak műveikben, hanem az, hogy ami ismeretes, közelfekvő s a mindennapi élet állandó tapasztalata, azt a nép vagy nemzetök egyéni felfogásához alkalmazottan itélik meg, érzik át és fejezik ki. Amaz egyéni felfogást egy példa talán jobban megvilágítaná. A tiroli hegyek fiát, annak öltözékét, énekét, tánczát a magyar ember oly sajátszerű hideg részvétlenséggel kisérné, milyennel a tiroli ifjú a korcsmában duhajkodó, kurjongató magyar legényt nem kevésbbé nézné. Amannak viseletében, dalában, tánczában nyomát sem leli a magyar saját enjének, holott ebben úr is, paraszt is magyar vérre ismer. A Falu végen kurta kocsma mulató legényei érzéNépies tartalom