Somogyi Gyula: Petőfi könyvtár 14. Petőfi Sándor költészete (1909)

II. A népiesség

38 Petőfi-Könyvtár külformát tartalommal. Kedve telik néha a hősi hatosban (Levél Arany Jánoshoz, Az ítélet, stb.), mely szelid enyelgésre s felsőbb pathosra egyaránt alkalmas, de sapphói, alkáusi soroktól vagy szakaszoktól idegenkedik. Verselése nem mindig hibátlan; a népies alaknál szóközépre veti a caesurat, pl.: A faluban | utczahosszat 4, 4 Muzsikálta tom magamat .. 5, 3 . . .. utóbbi nem egyezik az alapmérettel (4 4); Tánczolok mint veszett fene. Vagy: Pusztán j születtem | a pusztán | lakom 2, 3, 3, 2, sehogysem vág össze ezzel: Gyócs a gatyám patyolat az | ingem . . . Ily átszökdösését a caesura tilalomfájának gyakran követi el. Épp oly szabadosan bánik a trocháikus és jambikus sorokkal, amelyeket egész versszakokon át kivetkeztet jellegükből. Elbeszélő költeményeiben tisztábban használja a versformát. Az alexandrinusnak, melyet többször alkalmaz (János vitéz, Széchi Mária, Lehel vezér), sorközépi metszetére ügyel, még a jambusok is elég tisztán lejtenek Sa/gü-ban, egészen szabad azonban az alak a Bolond /^tóAr-ban, Helység kalapácsá-ban, Apostol-bari. Amily laza sok helyütt a mérték, nem több gonddal bánik a rímmel. Nem bánja, ha nem is talál, ha nem cseng meglepően és nem áldozza fel a gondolatot a diszítménynek. Határozott tuda-