Somogyi Gyula: Petőfi könyvtár 14. Petőfi Sándor költészete (1909)

II. A népiesség

36 Petőfi-Könyvtár a reményt, a második és harmadik a külső díszszel, mint a vidámság jelével ellentétben álló bánatot fejezi ki. Egy gondolat van tehát három-négy, sőt több tárgyra való vonatkozással (kökény, gyöngyvirág, patyolating, czifra suba, pengő sarkantyú) kifejezve, tehát minden, mi környezi vagy szembe ötlik, érzelmével lép viszonosságba; így áll elő a belső egység. Az igazi költő egészében fogja fel tárgyát, legyen az akár epikai, akár lirai. Az elbeszélő költő az események kusza anyagát egy czél felé haladó szálba foglalja, a lírikus a külvilág jelenségeit foglalja össze, amint érzelmi világára hatva, vagy egy érzelmet keltenek, vagy egy érzelem fűződik hozzájuk. Ez összefoglalás és egy érzelem keltése teszi a dal belformáját, melynek Petőfi annyira mestere. „Hull a levél a virágról" czímü költeményében a lehulló virág, halovány hold, arczuk sápadtsága, a hulló harmat és hulló könny a búcsú fájdalmát jelképezi, de (vigasztalódás): Lesz még virág a rózsafán, Egymást még mi is látjuk tán. Isten hozzád édes, Isten hozzád kedves Galambocskám ! Alapgondolat: a búcsú fájdalmát enyhíti a remény. A vonatkozás a viráglevélre, holdra, harmatra, rózsafára történik. A vonatkozás néha messze tárgyakra történik,