Somogyi Gyula: Petőfi könyvtár 14. Petőfi Sándor költészete (1909)

II. A népiesség

30 Petőfi-Könyvtár az irodalmi hatás alól és némileg a népies iskola, főleg Gvadányi, Csokonai, Kisfaludy Károly, Vörösmarty kísérleteinek nyomába lépve, a népies irányt emeli irodalmi jelentőségre. Öntudatosan halad a maga nyomán és szívósan ragaszkodik népköltői feladatához.*) A népköltő feladatául azt tekintette, hogy magát a néppel megértetvén, azt felemelje s vigasztalja; eszméit és érzelmeit a nép szivébe átültesse; ajkára adja a népnek a szót azon érzelmek kifejezésére, nfelyek minden magyar szívben laknak.**) A népköltő feladatának szabatos körülírása mintegy reá utal azon módra is, mely szerint a magas czél valósítható. A népiesség lényegét teszi: *) „Hiába, a népköltészet az igazi költészet. Legyünk rajta, hogy azt tegyük uralkodóvá. Ha a nép uralkodni fog a költészetben, közel áll ahhoz, hogy a politikában is uralkodjék s ez a század feladata, ezt kivívni czélja minden nemes kebelnek, ki megsokalta már látni, mint mártirkodnak milliók, hogy egy pár ezren henyélhessenek és élvezzenek." (Arany, Hátrahagyott iratai, III. 51. I.) **) „S ez az igaz költő, ki a nép ajkára Hullatja keblének mennyei mannáját, A szegény nép! olyan felhős láthatára, A felhők közt kék eget csak néha napján lát. Nagy fáradalmait ha nem enyhíti más, Enyhítsük mi költők, daloljunk számára, Legyen minden dalunk egy-egy vigasztalás, Egy édes álom a kemény nyoszolyára." (Arany Jánoshoz.)