Somogyi Gyula: Petőfi könyvtár 14. Petőfi Sándor költészete (1909)

IV. Leíró, elbeszélő költészet, dráma. Petőfi irodalmi hatása

Petőfi Sándor költészete 99 szorosabb eszmei összeköttetésbe lép Petőfi lírájával és elbeszéléseivel. Mintha a forradalmi lira hangja szólalna meg ilyen kifakadásokban: „. . . úgy, úgy, csak fohászkodjunk a jó istenhez, ősi szokás szerint. Tegyünk össze kezeinket és imádkozzunk és türjünk. Piha! ... az imádság olyan kulcs, mely kinyitja a menny kapuját, de békóink lakatját nem fogjuk vele soha kinyitni: Erre kard kell, kard!" stb. Czél és eszme foglalja tehát Petőfi költészetének minden ágát egy nagy egészbe. Ezen nagy egységnek középpontja a költő én-je, mely befogad, felolvaszt és mindent az eredetiség jellegével ad vissza. Az ujjáalkotás tényezői érzelem és képzelet. E két erő szokatlan mértékben való találkozásában és összehatásában rejlik Petőfi nagysága. Ez biztosítja egyúttal hatását a legkésőbbi nemzedékre is. Valahányszor az érzelem elsekélyesedése fog bekövetkezni, aminek tünetei békés, nyugalmas években könnyen jelentkeznek, mindannyiszor Petőfi költészete lesz a megujulás forrása. Valahányszor a képzelet lomhán működik, túlhajtottrealismnsba fulad, vagy bizarrságra téved, a költői alkotás Petőfi iskolája révén nyeri vissza izmosságát, épségét, erejét. De amidőn így mindenkoron megújító hatást várhatunk Petőfi költészetétől, nem tagadhatjuk, hogy éppen Petőfi iránya nem egy elmét térített balutra és nyitott örvényeket is. Érzelmeinek őszintesége a kifejezés egyszerű, könnyű formáját kereste, s a népiességben találta meg. Utat nyitott ezzel a külső formába kapaszkodóknak, kik népies czikorT Petőfi hatása az irodalomra.