Palágyi Menyhért: Petőfi könyvtár 13. Petőfi (1909)

84 Petőfi-Könyvtár mely szintén csapongó ihletből ered, a „Szeretlek kedvesem" czimüt is itt kell említenem, de nem idézek belőle semmit, mert föltételezem, hogy a szerelmes lelkek könyv nélkül tudják és talán az illő helyen el is szavalják. A feleségek feleségéhez intézett vallomások vallomása ez: vagyis a legédesebb szerelmi delirium, mely Petőfi lantján megzendült. — Egészen rokon ezzel a „Minek nevezzelek?" czimű csapongó hymnus is. Ezekkel a csapongó költeményekkel szembe állítom „A csillagos ég" czimű hymnust, mely nyugtalan szökellés nélkül egyenes futammal emelkedik a csillagok közé, s mely Petőfi föllengző költészetének gondolati tartalom szempontjából talán legkiválóbb darabja, mert ez szűri le legtisztábban azt a jellemző, hogy úgy mondjam „érzelmi philosophiát", melyet Petőfi magának megalkotott. Két legjelentősebb versszaka a következő: Szállj, lelkem, oh szállj az égi testek között, És pillants keresztül rejtelmök fátyolán, Melyet az istenség titkos ujja szövött . . . Bölcseségből-e vagy csak szeszélyből talán ? Nézd meg, lelkem, mi van ott a csillagokon, És nézd meg, mi vagyon a csillagok felett, Azután röpülj le hozzám gyors szárnyadon, Hadd beszéljek veled; Hadd kérdjem: mit láttál ? van-e ott is élet ? S ha van, ily gyötrelmes, ily bús, mint a földi ? Áll-e az a kemény, szigorú itélet, Amely jutalmat oszt és boszúját tölti? . . .