Palágyi Menyhért: Petőfi könyvtár 13. Petőfi (1909)

Petőfi 77 nitotta, hogy az Ígéretnek beváltása még mindig késlekedik. Nem csak a szülei házból magával hozott mélységes családias hajlam követelte parancsolóan a fészek-alapitást, de művészetének sorsa is egyenesen attól függött, hogy megtalálja-e végre-valahára azt a különös női szivet, mely az ő szerelmi álmát az égből a földre hozza le. És megtalálta: Júliában. És művészete is csak ekkor érlelődik meg igazán, csak ekkor éri el fejlődésének zenithjét. Szóval Petőfinek a szerelem nem probléma, hanem megoldás. Addig, amig szive párját meg nem találja, addig igenis nyugtalankodik, vagyis probléma csak az, hogy miként lehessen a szerelemhijjas állapotból kimenekülni, de mihelyt ez a kérdés meg van oldva, akkor megzendülhetnek az angyaloknak összes diadalkürtjei és harsonái, a menny leszáll a földre, s az eddig csak álmodott boldogság most már valósággá lészen 1 A szívvel vitatkozni nem lehet, és főként ki akarna a Petőfi áldott szivével vitába bocsájtkozni ? De tisztán a költő tárgyilagos jellemzésének érdekében igenis ki kell mondani, hogy a szerelemben benne rejlik az egész világprobléma, és hogy másnemű költői egyéniségek, mint a Petőfié, éppen az által kelthetnek és keltenek bennünk mérhetetlen gyönyörűséget, hogy a szerelmen belül, már a mennyire csak tőlük telik, megszólaltatják az egész világproblémát. Mert mi az, amitől a férfi szíve megremeg a nővel szemben ? Érzi, hogy