Palágyi Menyhért: Petőfi könyvtár 13. Petőfi (1909)

Petőfi 39 És itt emlékezzünk csak vissza arra, amit föntebb mondottam, hogy t. i. Petőfi nem hiába járt a színművészet iskolájába: megtanulta ottan, hogy önlényét játszi könnyedséggel úgy állítsa be, hogy ez által ugyan nem szinészies, de legerősebb lirai hatásosságot érjen el. Mily szabadon nyúl bele mézes heteinek világtól eltakart koltói csöndjébe s mégis egy pillanatig sem jut eszünkbe arra gondolni, hogy művészi vakmerőségével a legkisebb csorbát is ejtette volna a szerelmes elvonúltság leggyöngédebb kényes hangulatán. És szerelmi Pegasusa mily játszi szerrel válik vértől tajtékzó hadi paripává, anélkül, hogy egy perczig is kiesnénk az igazi lirai hangulatból s talán valami lármás, hideg szónokiasság csapná meg fülünket. Hallatlanul merész művészi játszmát nyert itt meg a nagy költőművész: de nem ajánljuk senkinek, hogy hasonlót megcselekedni próbáljon. Mert még Petőfivel is megesik, hogy kétféle hangulattal vagy még inkább kétféle emberi eszménynyel kaczér játékot űzvén, az egyiket összeveszíti a másikkal. Mindenki ismeri Petőfi úgynevezett jelszavát, melyet (1846-ban) költeményeinek élére tesz: Szabadság, szerelem ! E kettő kell nekem. Szerelmemért föláldozom Az életet, Szabadságért föláldozom Szerelmemet.