Palágyi Menyhért: Petőfi könyvtár 13. Petőfi (1909)

26 Petöfi-Könyvtár dott róla, egyszerre csak kitűnik, hogy lehetetlen neki arról lemondania, ami valóban szivéhez van nőve. „Búcsú a színészettől" czimü költeményét ugyanis igy végzi be : De sorsom egykor még ezt mondja, Ha majd rám megbékülve néz: „Eredj, a honnan számüzélek. Légy ami voltál, légy színész!" Hát addig is, mig újra elzárt Mennyországomba léphetek: Isten veled regényes élet! Kalandok, Isten veletek! (Búcsú a színészettől.) És ha jól átgondoljuk Petőfi egész élete folyását, akkor észrevesszük, hogy midőn a színészi színpadról lelép, voltaképen csak egy másik színpadra, a közélet s a forradalom színpadára lép át. Mert ő lényénél fogva mindig színpadon állott, de nem azért, hogy komédiázzék, hanem hogy mindhalálig önlényéhez és hivatásához híven játssza el önmagát.