Palágyi Menyhért: Petőfi könyvtár 13. Petőfi (1909)

168 Petőfi-Könyvtár a leggazdagabb kedélyű költőnek kellett szerelmesnek lennie abba a látszólagos egyhangúságba, melyet a puszta elénk tár? stb. stb. Ilyen és hasonnemű kérdések fejtegetése tüntetné ki igazában, hogy Petőfi milyen korszakalkotó tüneménye a világirodalomnak. És ez a lángszellem nem is fejthette ki egészen a lelkében élő gazdagságot, mert hiszen huszonhat éves korban lobbant ki, amikor más tehetségek magukra eszmélni és kigyúlni kezdenek. Akárhol ragadjuk meg Petőfi költészetét, minden ponton a fájdalmas kérdés előtt állunk, hogy mivé fejlődhetett volna, ha szabadságharczunk katastropháját túléli? Úgy vagyunk Petőfivel, mint magával a magyar nemzettel : bárhol ragadjuk meg nemzeti életünk történeti fonalát, mindenütt ama nagy kérdés előtt állunk, hogy hová fejlődött volna a magyarság már eddig is, ha szabadságharczát diadalmasan fejezi be? —Szabadságharczunk voltaképpen most is folyamatban van és nem nyughatunk meg addig, amig meg nem valósítottuk önállóságunk összes föltételeit Minden jelek arra mutatnak, hogy történelmünk nagy fordulópontjához most közeledünk, amikor végtére valósággá lesz, amiért évszázadok óta eped a magyar nemzet. Ha eljő az a nemzedék, mely az álmodott szabadságot valóságra váltja, akkor érti meg igazán a magyarság és az egész művelt világ is, hogy ki volt tulajdonképpen Petőfi. Ma őt még mindig csak sejteni lehet. (Vége.) fí&ti