Palágyi Menyhért: Petőfi könyvtár 13. Petőfi (1909)
154 Petőfi-Könyvtár Magáért születik az ember Mert már magában egy világ ? Vagy ő csak egy gyűrűje Az óriási láncznak, Melynek neve emberiség ? Éljünk-e önnön öröminknek Vagy sirjunk a síró világgal ? (Világosságot !) Vagyis látni, hogy Petőfi fázik a metaphysikai gondolkozástól: beszél ugyan a más világnak fátyoláról, a szemfedőről, de ez nem érdekli, mert forró szive azon a boldogságon csüng, mely érzéki világunkba belefér. Csak erre a földi vagy társadalmi boldogságra szorítkozván csak az önzés és szeretet sociális kérdéseihez jut el, midőn azt firtatja, hogy éljünk-e önnön örömeinknek vagy sirjunk a siró világgal ? Magáért születik az ember, mert már magában egy világ ? Vagy ő csak egy gyűrűje az óriási láncznak, melynek neve emberiség? A sociologia alapkérdését egyszerűbben és világosabban már alig lehet fölvetni: igen, de e kérdés szorosan összefügg a „más világnak fátyolával, a szemfedő"-vel és csak azzal kapcsolatban tárgyalható. Aki a metaphysikai kérdéseket kizárja elmélkedéséből, az ne remélje soha, hogy világfölfogásának alapkérdéseiben valamely törhetetlen meggyőződéshez jut. Petőfi is kétségekbe sodorja magát, midőn jól érzi, hogy a földön még senki sem találta meg a boldogságot, és mégis csak a földi határok közé szorítja kérdését. Egy pillanatra ugyan metaphysikussá válik e soraiban:
