Palágyi Menyhért: Petőfi könyvtár 13. Petőfi (1909)

150 Petőfi-Könyvtár bibésebb pontja Petőfi költészetének, mert a magánembernek és a közéleti embernek emez összeütközése mögött voltaképpen ott lappang a világfölfogásalapkérdésének, a materialista és az idealista gondolkozásnak bizonyos fokú tisztázatlansága. Ámde vájjon ki csodálkozhatik az ellentétes világnézletekkel való eme küzködés fölött, holott mindnyájan csak lassan, nagyon lassan és a nagyok is csak késő éveikben jutnak valamely bevégzett világossághoz a világfölfogás alapkérdéseiben. Vegyük hozzá Petőfi kivételes temperamentumát, melyet az „Egri hangok-'-ban ily fényesen jellemez: Kedvemnek ha magja volna: Elvetném a hó felett, S ha kikelne: rózsaerdö Koszorúzná a telet. S hogyha földobnám az égre Szívemet, Melegítné a világot Nap helyett! (Egri hangok.) és akkor érteni fogjuk, hogy az ily gazdag sziv mily lángolóan tapadhat a földi boldogsághoz és hogy minden ideális lendülete, sőt vértanúi hajlandósága daczára huszonhat éves korban még bizony meg tud fenekleni a boldogságnak kissé materiális izű fogalmában is. De azért a szerencsés sugalom pillanataiban igazi apostol szellem ő, aki teljes joggal mondja magáról: