Palágyi Menyhért: Petőfi könyvtár 13. Petőfi (1909)

130 Petőfi-Könyvtár tokra volt szüksége, mig végül belátta, hogy ő elsősorban nem a színészet, hanem a költészet terén teljesíthet igazi hivatást. Fejlődésének második szakában a színészet helyét a politikai szereplés foglalja el nála, és most már a költészetet nem a színészettel, hanem a politikával kezdi confundálni. Mi szivvel-lélekkel meghódolunk Petőfi világirodalmi nagysága előtt, de ebből korántsem következik, hogy fátyolt borítsunk kissé komikai tévedéseire, melyek mind abból eredtek, hogy tulajdonképeni hivatásának területéről nagyon is hajlandó volt más szomszédos területekre lesiklani, melyeken számára babér nem termett. Petőfi egyeniségének ebben rejlett legnagyobb és legvégzetesebb gyöngesége: nem birt még kellő önkritikával, nem tudta még kimérni saját hivatásának határait. Ö például 1847-ben a bekövetkezendő forradalmat ilyen alakban látja előre : Két nemzet lesz a föld ekkor, s ez szembe fog állni : A jók s a gonoszak. Mely eddig veszte örökké, Győzni fog itt a jó. De legelső nagy diadalma Vértengerbe kerül. Mindegy. Ez lesz az itélet, Melyet igért isten, próféták ajkai által. Ez lesz az ítélet, s ez után kezdődik az élet, Az örök üdvesség; s érette a mennybe röpülnünk Nem lesz szükség, mert a menny fog a földre leszállni. (Az itélet.) Szándékosan idézem e látnoki sorokat, hogy midőn a poéta nagyságát szemléljük, egyben világosan álljon előttünk az utópista, aki minden a