Palágyi Menyhért: Petőfi könyvtár 13. Petőfi (1909)

128 Petőfi-Könyvtár Lehetne-e azt, amit itt a költő kifejezni kivánt, még szebben és még helyesebben megmondani? Valóban Petőfi legnagyobb költői erénye, hogy gondolatait oly világosan, élesen és mégis a szivet és képzelmet megigéző módon tudja kifejezni, hogy akárhányszor minden aesthetikai kívánalmunkat teljesen betölti. A föntebbi nyolcz sorban például meg van mondva mindaz, amit socialista irók vaskos kötetekben nem tudnak ily egyszerűen és hatásosan kifejezni. És érdekes a sorrendre ügyelni, melyben a népboldogságra vonatkozó álmait előadja; utolsó helyre teszi ugyanis azt a kívánalmát, hogy minden ember szellemileg megmegvilágosodjék : utolsó helyre azért, mert nyilván ezt tartja a legjelentősebbnek, erre esik az egész versszak súlypontja. Petőfi versben és prózában több izben fejezi ki, hogy a népek sorsa elsősorban szellemi életüktől függ, s ahol megvan még a nemzeti életnek szellemi épsége, ott minden anyagi nyomor és balsors ellenére a nemzeti élet talpra állitható, a függetlenség s a jólét teljes mértékben kivívható. Szóval Petőfi az ideális socialisták közé tartozik vagyis a lehető legélesebb ellentétben áll a ma divatos materialista socialismussal (marxismus), mely egyedül a gazdasági életnek tulajdonit komoly jelentőséget, a szellemi életet ellenben az „ideologia' gúnynévvel akarja csúffá tenni, vagy legalább olybá föltüntetni, mintha az csak puszta viszfénye volna az egyedül jelentőséges gazdasági harczoknak. Eme matéria-