Palágyi Menyhért: Petőfi könyvtár 13. Petőfi (1909)

124 Petőfi-Könyvtár A föntebbi idézetből egyszersmind láthatjuk, hogy Petőfi a franczia forradalmi szellem leglényegesebb tartalma gyanánt a szabadság eszméjét szűri le a maga számára. A szabadságot mondja az emberiség második megváltójának és semmi kétség sem férhet hozzá, hogy ő magát öntudatosan eme második evangélium apostolának, szükség esetén vértanujának tekinti: Puszta, puszta, te vagy a szabadság képe És, szabadság, te vagy lelkem istensége! Szabadság, istenem, még csak azért élek, Csak azért, hogy egykor érted haljak én meg, S síromnál, ha érted onthatom véremet, Meg fogom áldani átkos életemet. (A csárda romjai.) De a franczia forradalom szellemében nem csak a szabadság eszméje, hanem a társadalmi és politikai irányelvek egész halmozata kavarog, fájdalom, nagyon is zagyva egyvelegben. A szabadság, egyenlőség és testvériség jelszavai már azért is kétértelműek, mert nem tudni, hogy vájjon csak az egyes emberekre vonatkoznak-e, avagy ami főfontosságú dolog, tudatosan kiterjesztődtek-e a nemzetekre, mint az emberi társadalmat alkotó egységekre? Ami különösen a testvériséget illeti, az olyan magasabb érzésmód, melyet nem a franczia forradalomnak, hanem a zsidóságból sarjadt keresztény hitnek köszönhetünk. És a keresztény értelemben vett testvériség nem csak az egyes