Egressy Ákos: Petőfi könyvtár 12. Petőfi Sándor életéből (1909)

Társalgásunk Petőfi szellemével 1853-ban

Társalgásunk Petőfi szelfemével 95 társaloghatnak velük, sőt, hogy: a jövőt is megtudhatják tőlük. Lett legyen bár máguszi erő, szórakoztatás, mechanizmus, fantazmagória, ami felröppent a szabad gondolkozás hazájában, fogadhatták-e e hírt közömbösen a haza sorsa fölött aggódok ?... Atyám és barátai, lelki szükségből, kapva-kaptak rajta! A segédeszköz egy tányérnagyságu fa-asztalka voít, a kisujj nagyságának megfelelő, három falábbal, egyenlő háromszögben beléerősítve, melyek egyikét írón helyettesíttette. Utasítás szerint: a társaság egyik gyöngébb idegzetű tagjának kellett az ujjait az asztalkára tennie s ez a jó szellemhez intézett kérdésre, megmozdult, s az aláhelyezett papirosra írta a feleleteket. A kis asztalt atyám megcsináltatta Leggyöngébb idegzetű volt családunkban Etel nővérem. Ő tette az asztalkára az ujjait; eleintén valamennyit. De pár heti gyakorlat után, már kéthárom ujja is elég volt ahhoz, hogy funkczióját végezze. A szellemekhez intézett kérdésekre az asztalka kezdetben csak lassan, nehézkesen írta a betűket, illetve: a feleletet; de hetek múlva már oly gyorsan és kaligraficce írt, ahogy nővérem magától írni nem volt képes. Sőt, egyik ismerősünknek angol nyelven föltett kérdésére, angolul írta le a feleletet, amely nyelvet nővérem egyáltalában nem értette.