Egressy Ákos: Petőfi könyvtár 12. Petőfi Sándor életéből (1909)

Petőfi mézeshetei és családi otthona

84 Petöfi-Könyvtár A korán árvaságra jutott szerencsétlen fiú azidőben, mint Szabó színigazgató társulatának tagja, a debreczeni színházhoz volt szerződve, igen csekély fizetéssel. Megtudtam, hogy betegen, elhagyottan fekszik a lakásán. Siettem meglátogatni, hogy lehetőleg segítségére lehessek . . . Egy „csapó"-utczai kis bérszobában, ágyban fekve találtam. Középtermetű, széparczú ifjú volt, rendkívül élénk szellemmel. Most, a Szabó kosztján, kissé le van soványodva. Múlékony természetű betegsége mellett, ép frisseségben tartotta fenn vidám kedélyét, mely szikrázott az elmésségtől. Éppen valami franczia színdarab fordításával foglalkozott. Igen bőbeszédű volt. Folyvást elménczkedett sanyarú helyzete s szinészi mivolta furcsaságai fölött. Kifejezéseiben a kora érettség jeleit láttam feltűnni. Bizonyos akaraterő, függetlenségi ösztön, az önállóságra törekvés vágya — atyja jellemének csirái — nyilvánultak szavaiban, melyeken átcsillamlott a szülőitől örökölt zsenialitása . . . Meggyőződésem, hogy szerencsésebb körülmények között, nagygyá fejlődhetett volna! . . . Az anyjához intézett intelem őrködött fölötte: „Légy anyja és nem mostohája, Nehogy eljöjjek egy napon És elvezessem kézen fogva, Őt is oda, hol én lakom !" ... Védangyala megszánta hányt-vetett életét s örök megnyugodásra magához vette — az édesatya szelleme.