Egressy Ákos: Petőfi könyvtár 12. Petőfi Sándor életéből (1909)

Petőfi első szerelme. „Zöld Marczi"

62 Petöfi-Könyvtár rozással távozott. — Ezután négy napig nem láttuk. Atyám nem tudta mire vélni szokatlan elmaradását. Tudakolta, kerestette mindenfelé. Többször küldött a lakására. Az mindannyiszor zárva volt. Ötödnapra, kora hajnalban, nagy sebbel-lobbal rontott be hozzánk. Legelőbb is engem riasztott fel és fivéremet, kik az előszobában háltunk, s a fejünkre nyomván szokásos „baraczkjait," rohant tovább, egyenesen az atyám szobájába. Mi ijedten, valami bajt sejtve, felugrálunk, s loholunk utána Atyám már ébren volt. Vagy talán még le sem feküdt azéjjel. Ö minden szellemi munkáját az éj csöndjében végezte. S ez, legtöbbször virradtig tartott. Olykor annyira belemélyedt foglalkozásába, hogy akárhányszor anyám oltotta ki előle a gyertyát, jelezve, hogy már világos reggel van. Ilyenkor atyám ijedten ugrott fel asztala mellől, és sietve vetette magát az ágyba, hogy a színházi próba idejéig kissé megpihenjen. Megjegyzem, hogy atyám egy színházi próbáról sem késett el soha! Petőfi lelkendezve, örömsugárzó arczczal állott atyám elé. Hosszú gallérköpenyét szétvetve, egy csomó kéziratot vett elő hóna alól s igy szólt: „Itt a darab jutalom játékodra! négy nap és négy éjjel írtam; addig ki sem mozdultam a lakásomból!" Ezzel átadja atyámnak a nagy irathalmaz: „Zöld Marczi" czimü színművét. így meg volt fejtve, hogy miért nem birtuk őt e négy nap alatt föltalálni. Ismerve határozott jellemét, vasszorgalmát, zsenialitását: képesnek tartottuk őt arra, hogy a