Egressy Ákos: Petőfi könyvtár 12. Petőfi Sándor életéből (1909)

Kirándulásunk Petőfivel a Rákosmezőre ésVisegrádra

48 Petöfi-Könyvtár A közelebbi kirándulásunk helye : Visegrád volt. Ide csupán magunk mentünk, a családtagok; s atyám felhívására hozzánk csatlakozott Petőfi is. Velünk jött még Rácz Sándor, agg színész, egykori nevelőnk, aki 1848-ban a nevét „Sándorfi"-ra változtatta; ö hozta magával az elemózsiánkat. Reggel indultunk el hajón, s déltájban érkeztünk a várhegy aljához. Innen gyalog haladtunk tovább a várromok felé. Időközben pihenőt tartva, megebédeltünk az otthonról hozott élelmiszerekből. A visegrádi meredek hegyoldalon még nem volt a mai kényelmes feljáró út. Sűrű bozótokon, tüskön-bokron keresztül, nagy kerülővel s még nagyobb fáradtsággal lehetett a romokhoz feljutnunk. Mi, a családtagok csak győztük nagy nehezen; az erdélyi származású Rácz is megszokta a hegymászást; de már Petőfinek sehogy sem volt inyére. Az alföldi síkság szabad fiának nem volt eleme a korlátolt hegyi kapaszkodás . . . „Mit nekem te zordon kárpátoknak Fenyvesekkel vadregényes tája! Tán csodállak, ámde nem szeretlek, S képzetem hegy-völgyeket nem járja. Lenn az alföld tengersík vidékin Ott vagyok honn, ott az én világom ; Börtönéből szabadult sas lelkem, Ha a rónák végtelenjét látom!" . . . Petőfi térde nehezen hajolt. . . Biczegni, sántítani kezdett a meredeken. Minél feljebb haladtunk: