Egressy Ákos: Petőfi könyvtár 12. Petőfi Sándor életéből (1909)

Sándor nevenapján, 1845. márczius 17-én

Sándor nevenapján 35 ségét; de nagylelkűsége annyira feszélyezte, hogy az ebédhez többé nem jött el. Atyámat azonban továbbra is látogatta, sőt közös érdekük gyarapodásával, még gyakrabban, mint azelőtt. A Petőfi nevenapját követő harmadnap reggelén, a nagymama ablakában egy szép bőrkötésű uj zsoltárkönyvet világított meg a felkelő nap fénysugára. A könyv borítékjára ez volt irva: „A legáldottabb szívű Nagymamának! . . ." A nagymama úgy vette észre, mintha a Petőfi alakja surrant volna el az ablak mellett . . . A jó nagymama igen vallásos, hitbuzgó tiszteletesné volt, s ódon, kopott zsoltárkönyvéből naponként többször szokott énekelgetni kis udvari szobájában . . . S erről Petőfi tudomással birt. 3*