Egressy Ákos: Petőfi könyvtár 12. Petőfi Sándor életéből (1909)

Megismerkedésem Petőfivel

18 Petöfi-Könyvtár művészünk rajzolt 1848-ban: fringiával az oldalán, a balkarján széles nemzeti szinű szalaggal, s a mellén korona nélküli magyar czímerrel, melyet neje: Szendrey Júlia hímzett, veres, fehér, zöldszinü gyöngyökkel; e mintát Etel nővéremtől vette, ki atyámnak hasonlót készített. Petőfi hangját a sok éjjelezés s különösen a szakadatlan dohányzás, tompává, ércztelenné tette. De azért beszéde kellemesen hangzó, tisztán artikulált, minden tájszólástól ment és bensőségteljes volt. Az „S" betűt kissé öblösen ejtette. Szabatos kifejezései: igazi magyar accentussal — tájszólás nélkül — hullámoztak nagy, hófehér fogai közül. Két szemfoga, ha nevetett, a fogsorából kissé előbbállónak tünt föl; ezt, a kényesebb ízlésűek, rendellenesnek, kevésbé rokonszenvesnek találták ; azonban a mi szemünkben : egyéniségének varázsa, költői lelkülete teljesen eltüntette támadható skrupulusainkat. Erős állcsontjai, sovány arczának rendkívül határozott jelleget, erős kifejezést adtak, s előhaladottabb korúnak tüntették föl, mint amennyit ifjú éveihez mért vékony bajúsza mutatott. Szépvágású, tündöklő nagy fekete szemeiben tükrözött egész lelkivilága. Ifjúi hév és szellemerő, ábrándosság és férfias akarat, szívjóság és nemes harag gyúpontja volt az. Exaltált perczeiben szórt villámait ma is látni vélem. Büvösebb hatású, fönségesebb kifejezésű szemeket sohasem láttam. Magas értelmiséget sugárzó domború homlokát