Farkas Emőd: Petőfi könyvtár 11. Petőfi élete (1909)

Viharos éjszaka

96 Petőfi-Könyvtár — Meg — és örökre hálás lennék, ha kimentene doktor űr. Römer szótlanul bólintott fejével s pár nap múlva egy törzsorvossal nyitott be, aki alaposan megvizsgálta az ifjút s Petrovics megkönnyebbülten lélegzett föl, mikor másnap Römer így szólott hozzá: — Ügye jól áll, reméljen barátom. Karácsony estéjét a lábbadozó betegek is megünnepelték. Moulholland ezredparancsnok karácsonyfát állíttatott a nagy kórterem közepén és gyertyákat gyújtottak meg rajta, hogy visszatérjen a beteg hadfiak lelkébe a boldog gyermekkor emléke. Petrovics szomorúan nézte a bajtársak örömét. Majd mindegyik kapott hazulról valamit, csak ő neki nem hozott semmit se a posta. Kezébe vette Horacius ódáit s olvasásba merült. Pár nap múlva belépett a terembe a felülvizsgáló bizottság, élén egy altábornagygyal. A tollas kalapú törzsorvos Petőfihez lépett, megvizsgálta a mellét, tüdejét, s halkan így szólt: — Invalid. Erre a szótlanul figyelő altábornagy egyet bólintott a fejével s utána a többiek is, mint a széltől hajtott búzatábla. A bizottság azután eltávozott, anélkül, hogy az ifjúnak csak egy szót is mondtak volna. Hanem ő eleget tudott. Most már biztos az obsit. Boldogan vetette le magát az ágyra, s olyan tejédes álma volt, hogy egészen újjászületve ébredt föl. Néhány nap múlva megint meglátogatta Kupis Vilmos. Már az ajtóban látta, hogy valami nagy örömet hoz, mert csak úgy sugárzott az arcza. — Na Sándor, — kiáltotta messziről, — szerencsés ember vagy. Láttam az obsitodat, ép most irja az őrmester. — Megmutatta neked?