Farkas Emőd: Petőfi könyvtár 11. Petőfi élete (1909)

Viharos éjszaka

88 Petőfi-Könyvtár — Petrovics, ön itt marad, a többi elmehet! — szólt most a kapitány. Amint a többiek elléptek s csak az altisztek maradtak ott, a százados egészen az orra elé állott az ifjúnak. — Ha valaki értelmes ember, uralkodjék az indulatain. Hat óra kurtavas. Értette? — Igen, kapitány úr. De jelentem alásan, egy kérésem volna. — Mi az? — Tessék elengedni a káplár úr büntetését, mert ő nem hibás. Az altisztek összenéztek. — Ez a tintanyaló mégis derék fiú, — mondotta pillantásuk. — Elmehet! — szólt rá nyersen a kapitány. Az ifjú megkönnyebbülten lépdelt az ajtó felé. De még jól hallotta, mikor a kapitány ezt mondta: — Káplár, kend pedig máskor jobban vigyázzon, most az egyszer elengedem a büntetését. Petrovics boldogan szaladt az ágyához. Mit neki az a kurtavas, ő elégtételt kapott, a czigány húzta a rövidebbet és hozzá a káplárt is kiengesztelte. Az aggodalmak sötét boruja eltűnt homlokáról, arcza földerült, vidáman kapta le a polczról kemény prof untját s jókora karéjt szelve belőle, oly nyu-. godtan költötte el sovány reggelijét, mintha mi sem történt volna vele. Érzékeny szivébe amily könnyen belevágódott a balszerencse minden keréknyoma, épp oly gyorsan simította el azt a lelki megnyugvás. Egész délelőtt jó kedvvel gyakorlatozott, csak akkor borult el egy kissé, mikor délután rátették a kurtavasat. Hanem ott volt a polczán a vigasztaló.