Farkas Emőd: Petőfi könyvtár 11. Petőfi élete (1909)

Viharos éjszaka

86 Petőfi-Könyvtár Az ifjú hallgatott rá, eltette Schillert a feje alá, aztán lefeküdt és magára húzva a pokróczát, meg se mukkant többé. Fölforrt vére lehűlt, a düh alászállott benne, hogy helyet adjon a fájdalomnak. Csak szive zakatolt lázasan, míg fejében forgószélként kavarogtak a sötét gondolatok. — Kellett neked idejönni? El vagy itt temetve, nincsen szabad akaratod. Független akartál lenni, senkinek lekötelezettje s íme rab vagy. Minél magasabbra vágyói, annál mélyebbre stilyedsz közöttük. A lelkedet darabonkint törik össze, mint a csiszolatlan gyémántot. A szivedet akár a szegre akaszthatod, itt érezni s búsulni nem szabad. Ha könnyet látnak a szempilládon, hahotázva tánczolnak körül s vigyorogva mondják: Szopni akar a gyerek. Ilyen gondolatok zúgtak-zakatoltak az agyában s végtelen csüggedés szállta meg. Amikor megfújták az ébresztőt, elsőnek kelt föl a társai között. Káplárja már az ágyból ráparancsolt, hogy tisztára kefélje magát, mert rapportra viszi Mikor aztán ott állott a sorban s a kapitány rápillantott, odakiáltotta a vén káplárt. — így állítja kend nekem kihallgatásra a legényeit? — mordult rá nyersen, miközben előbbre húzta Petrovicsot. Az őrmester és a többi altiszt is odasietett; egy pillantást vetettek a vérvörös arczú ifjúra, aztán összehunyorítottak és mosolyogtak. Petrovics szuronyának fehér vállszíjjá bal helyett, jobb oldalára volt vetve. — Vak kend, hogy ezt nem látta? — dörgött a kapitány. — Hogy máskor jobban vigyázzon, — fordult az őrmester felé — hat óra kurtavasat neki. A káplár kékült-zöldült. Forrt benne az epe.