Farkas Emőd: Petőfi könyvtár 11. Petőfi élete (1909)

Kelepczében

40 Petöfi-Könyvtár A kelepczébe szorult ifjú kénytelen volt ismét füllenteni, ha azt nem akarta, hogy az apja üstökön ragadja, s ki ne porolja rajta amúgy magyarosan a köpönyeget. — Nem mondta a fogadós apámnak? Épp az imént beszéltem el neki, hogy járványos betegség uralkodik a városban, amiért a húsvéti bizonyítványunkat előbb kiadták s haza bocsátottak bennünket. — Hol van az a bizonyítvány? — kérdezte az öreg Petrovics gyanakodólag. A ládámban, — felelte az ifjú. — És hol a ládád? — Itt van Pesten, az Úri-utczában, egy volt aszódi iskolatársamnál hagytam, — folytatta a füllentést a csapdába szorult ifjú. — Úgy? Azonnal vezess az iskolatársadhoz és ha nincs meg a bizonyítványod, úgy az Isten irgalmazzon neked. Ezt haragtól szikrázva mondta az öreg Petrovics, aki igen hamar belelovalta magát a pittegő-pattogó méregbe, de azért a szive arany volt. Persze az ifjú még jobban megszeppent s váltig törte rajta a fejét, hogy mikép szabaduljon e csávából, de nem jutott eszébe semmi mentő eszme s csaknem megsemmisülten dadogta: — Kérem, kedves apám, csak addig tessék várni, míg lekefélem a kabátomat. — Nem, nem, csak gyere. Aztán milyen az a bizonyítvány ? — Nem a legjobb, de nem is a legrosszabb, — ötölt-hatolt az ifjú. Amint az utczára léptek, végigtörülte gyöngyöző homlokát, s szótlanul, lehorgasztott fővel ballagott apja mellett, mialatt kés gyanánt hasogatta az a kérdés, hogy mit tegyen e borzasztó