Farkas Emőd: Petőfi könyvtár 11. Petőfi élete (1909)

Farkasból bárány

Petőfi élete 27 dohányozni, ám, hogy anyámasszony katonájának ne tartsa, mégis csak megtömte a pipát. — Nem affajta komisz kapadohány ez, öcsém; — biztatta a korcsmáros, — hanem pompás csetneki, aminek a füstje igazi orvosság. Szagolja csak öcsém, micsoda felséges aromája van. Azzal egy hatalmas füstfelleget fujt az ifjú orra alá. Kedve lett volna tüsszögni tőle, mert az orrát facsarta, hanem azért rámondta, hogy : Ilyet még tán Horacius sem pipált. De nem ám, — vágta oda hetykén a korcsmáros, — pedig hát Horacius idejében még hírehamva sem volt a dohánynak. Igyunk csak, öcsém, — noszogatta aztán a jó kedvre derült diákot s koczintván vele, lassan szürcsölni kezdte a borát, miközben a metszett pohár karimáján keresztül kíváncsian figyelte az ifjú nyeldeklőjét, amely szapora mozgással eregette le a gégéjén a hegy narancsszínű levét. - No, mit szól ehez a borhoz? — faggatta kíváncsian, amikor egy cseppig kiitta Petrovics és poharát letette. Az ifjú egy darabig még törülgette a nyelve hegyével a szája padlását, aztán a gyomrát kezdte dörzsölgetni, majd meg nagy szakértelemmel szagolgatta az üres poharat. Hogy mit szólok, bátyámuram, ne ís kérdezze, hiszen ez valódi orvosság, ami még a félholtat is feltámasztaná. Vérré vált bennem minden cseppecskéje. — Meghiszem azt, öcsém. Tíz éves bor ez; csak az anyjukom nevenapján szoktunk kortyolgatni belőle. No, meg is érdemli, mert derék, dolgos asszony s látszik a szeméből a jóság. Jó lélek, azt meg kell adni neki, csak egy