Farkas Emőd: Petőfi könyvtár 11. Petőfi élete (1909)

Farkasból bárány

24 Petöfi-Könyvtár — Ne mondja, bátyám; akkor hát nem csodálkozhatom rajta, hogy olyan jól ejti ki a latin szavakat. — Micsoda, öcsém, hiszen én folyékonyan beszelek diákul. És a korcsmáros, mielőtt az ifjú magához térhetett volna tettetett álmélkodásából, elkezdett hadarni latinul, de olyan gyorsan, hogy alig értett belőle valamit. Hanem azért csak bámult merően a tömzsi emberre, akinek egyre jobban csillogott a szeme, hogy hozzáértő előtt fitogtathatta az ő diák tudományát. — Valde bene, domine spectabilis, — mondta az ifjú, bölcsen elhallgatva, hogy ilyen cséphadarást még soha életében nem hallott. Hej, öcsém uram, örökké bánom, hogy abba hagytam a tanulást, de nekem is akkurátosan olyan nyakas fejem volt, mint magának. Csak most látom, milyen nagy bolondot tettem, amikor hátat fordítottam az iskolának. Most lehetnék ügyvéd, táblabíró, talán még viczispán is. — Bizony ekkora észt kár volt parlagon hagyni, — felelte az ifjú rejtett gúnynyal. - És milyen memóriám van, öcsém, még most is eltudom szavalni a diák-költők ódáit. — És melyik volt a legkedvesebb költője ? — kérdezte Petrovics. — Szerettem én mindet, de legkivált azokat, akik oly czifrán fejezték ki magukat, hogy ha a fejem tetejére álltam, akkor se tudtam tisztán megérteni őket. — Hát azok a tudós professzorok mirevalók voltak ? — Ahány volt, annyiféleképen magyarázta az ilyen rejtelmes kifejezéseket. Volt is aztán vesze-