Farkas Emőd: Petőfi könyvtár 11. Petőfi élete (1909)

A költő halála

Petőfi életed 239 Az ágyuharcz tiz óra tájt kezdődött. Bem maga irányozta az első lövést s az a kémszemlére lovagolt Skariátin tábornokot nyomban megölte. — Jó jel, — kiálták a harczvágyó honvédek, látva a nagy zűrzavart, amelyet a tábornok eleste okozott. Bem heves ágyutüzével sokáig megakadályozta az ellenséget, hogy a szük völgyben kibontakoz­hassék. A muszka sereg ép ezért több órán át csak védelemre szorítkozott, ami Bemet arra késztette, hogy balszárnyának gyalogságát az erdőben rejtőző oroszok ellen szuronyrohamra rendelje. Ezek azon­ban háromszor verték vissza az elszánt és hősies szuronyrohaniot. Bem ekkor jobb szárnyon álló lovasságát is rohamra vezényelte, de az oroszok tartalékuk segélyével azt a rohamot is visszaverték. Petőfi a csata elején Bem közelébe jött, kard nélkül, vászonzubbonyos nemzetőri attilában. — Hogy mert ön idejönni? — rivalt rá haragosan Bem. — Az ön életét nem akarom koczkáztatni, vonuljon azonnal a tartalékhoz. Petőfi engedelmeskedett, s hol itt, hol ott buk­kant föl a csatatér különböző pontján. Az erős tüzelés közepett négy honvédágyú megrepedt. Ezen ágyuk közelében látta a költőt dr. Lengyel honvéd­orvos délután 3—4 óra tájt. A sebesültek egyre szaporodtak s Lengyel alig győzte a szomorú munkát. Egy félórával később ismét látta a költőt a földig égett falu egyik sütő­kemenczéjén ülve, amint lőtávolon kivül figyelte a csata folyását. Petőfi erősen bizott Bem apó győzelmében. Maga is abban a téves hitben élt, amiben a ma­roknyi sereg, hogy a döntés perczében ott lesz

Next

/
Thumbnails
Contents