Farkas Emőd: Petőfi könyvtár 11. Petőfi élete (1909)

Bem apó táborában

Petőfi élete 235' kocsi nyargalt el az ablakuk alatt. Petőfi az egyik kocsin leírhatatlan örömére Egressyt pillantotta meg Kiss Sándor ezredes jobbján. A két kocsi a piaczon állt meg s a honvédek leszálltak. Orlay a költő kérésére utánuk szaladt és behivta őket. — Ki sem mondhatom, mennyire örülök, hogy újra láthatlak titeket, — mondta a költő. — Honnan jöttök s hova mentek? — Én pajtás, egyenesen érted jöttem, — felelte Kiss Sándor. — Bem altábornagy úr bizott meg azzal, hogy vigyelek el hozzá. — Az én dicső tábornokom! Hogy szeret az engem, — sóhajtotta Petőfi. De aztán elsápadt s szomorúan, szótlanul meredt maga elé. — Hát jössz-e, pajtás? — Nem tudom, barátom; mennék is, meg nem is, — felelte végre. — Hát nem szereted már az öreget? — kérdezte Egressy. Jobban — mint az életemet. Ha családom nem volna s hozzá beteges gyermekem, nem is mennék, hanem röpülnék. — Menjünk Sándor, — szólalt meg hirtelen Petőfiné. A költő büszkén tekintett Júliára s mosolyogva mondta: — Feleségem döntött, tehát megyek! Aztán átadta Orlaynak a tárczáját, melyben Bem tábornok néhány levele és egy pár ujabb verstöredék volt, valamint egy nagy láda irományát s pár perez múlva kirobogtak Mező-Berényből.