Farkas Emőd: Petőfi könyvtár 11. Petőfi élete (1909)

Bem apó táborában

Petőfi élete 225' — Én is ezt mondom, kedves Miska bátyám, - sietett a költő igazat adni nejének — a veszélylyel szemben kardomra appellálok, de a megalázással szemben nem védekezhetem s csak lelkem sebeit szaporítom. Kossuth megtudva, hogy Petőfi minden áron Bemhez akar jutni, csakugyan Erdélybe küldötte. A költő családját Vörösmartyék gondjaira bízva, január 15-én indult Erdélybe. Január 24-én már Medgyesre ért. Midőn kocsija az országútra fordult, nagyszámú székely lovassággal és gyalogsággal találkozott, amelyet Kiss Sándor alezredes vezényelt. A költő egy pillanatra meghökkent. Kisshez sietett s izgatottan kérdezte tőle: — Mi ez, alezredes úr, csak nem visszavonulás ? — Nem, százados úr; Bem tábornok hazaküldi ezt a székely csapatot, hogy szervezzük a fölkelést a Székelyföldön. E beszélgetés alatt Kiss Sándor megállította a csapatot s a huszárok lassankint egészen körülfogták Petőfi kocsiját. A költő bemutatkozott s a huszárok nevét hallva, egetverő „éljen" kiáltásba törtek ki, leugráltak lovaikról s lelkesedéstől kipirult arczczal futottak kocsijához. — Isten hozta, Isten hozta! — ismételték a székelyek s áhítattal szorongatták a kezét. „Soha jelenet nem volt rám ily hatással, — irja egy névtelen szemtanú. — Nem tudtam, a költőt csodáljam-e, ki neve dicsőségével a Székelyföld utolsó kunyhóját is be tudja tölteni, vagy leboruljak a nép előtt, mely elszigeteltsége, mostoha viszonyai közt is ismeri jeleseit, s föllelkesül azok neve hallatára ..." Petőfit is nagyon felvillanyozta ez a megható Petőfi-Könyvtár. XI. 15