Farkas Emőd: Petőfi könyvtár 11. Petőfi élete (1909)

A Nemzeti dal

212 Petőfi-Könyvtár — Ez égi jel, — mondotta lángoló arczczal három százados szenvedéseinknek kútforrása felé repült, ez azt mutatja, hogy ütött az utolsó órája a bécsi zsarnokságnak. Az ifjúság a viharos események előérzetének hatása alatt oszlott szét. Petőfi és Jókai az éjszakát ébren töltötték. Felesége, kinek dicsszomjas lelke alig várta, hogy Petőfi a politika mezejére ragadtassa magát, egyre tüzelte az ifjú tettszomját. A két ifjú izgatott türelmetlenséggel várta a reggelt, amikor aztán a kávéházba siettek. Mindketten lázban égtek s Petőfi idegesen kérdezte: — Micsoda nap van ma ? — Szerda, — felelte az odaérkezett Vasváry. — Szerencsés nap, — felelte a költő, — szerdán házasodtam meg. Nyolcz órára megtelt a kávéház ifjúsággal. Jókai gyújtó beszédet mondott, aztán Petőfi elszavalta legnépszerűbbé lett költeményét, a „Nemzeti dal"-t, amelyet márczius 13-án irt s a reformlakomán akarta elszavalni. Hatása leírhatatlan volt Minden sorából láva csapott ki s az ifjúságot ellenállhatatlanul ragadta magával. Nyomban elhatározták, hogy sorra járják az egyetemi tantermeket s az ifjúságot csatlakozásra szólítják fel. Előbb az Ujvilág-utczába tódultak, elözönlötték az orvosi egyetem udvarát, Bulyovszky felolvasta a 12 ponthoz irt kiáltványt, aztán Petőfi székre ugrott s elszavalta a „Talpra magyar"-t. Az esküt valamennyien utána harsogták s az orvosnövendékek mind csatlakoztak hozzájuk. Az eső, mely eddig csak lassan permetezett, most zuhogni kezdett. Az ifjúság lelkesedését azonban ez nem lohasztotta le. Most már jelentékenyen megszaporodva, a mérnöki szakosztály elé vonultak.