Farkas Emőd: Petőfi könyvtár 11. Petőfi élete (1909)

Esküvője

208 Petőfi-Könyvtár jon, de Júlia szerelme erősebb, semhogy ily próbákat ki ne álljon s én azt tartom, sőt tapasztaltam is, hogy két forrón szerető szivet emberi erő nem választhat el." Petőfit e levél végtelen boldoggá tette, azonnal irt az öreg Szendreynek s megkérte leánya kezét. Persze, nagyon is kitérő választ kapott, mire Erdődre utazott. Az apa minden áron meg akarta akadályozni Júliával való találkozását, de ők az emlékezetes tó partján mégis gyakran találkoztak s a szülők végre is engedtek makacsságukból. Az öreg kijelentette, hogy válaszszon közte és a költő között. Júlia habozás nélkül Petőfit választotta. — Jól van, — mondta a haragra gyúlt apa, — de tudjátok meg, hogy én tőlem egy fillért sem kaptok. A szerelmesek végre megtarthatták szomorú eljegyzésüket is. Júlia apja nem vett részt e családi ünnepen. Petőfi boldog volt s a leggyönyörűbb lirai dalok fakadtak lángoló szivéből. Az esküvőt megismerkedésük évfordulóján, szeptember 8-án tartották az erdődi várkápolnában. Szerette volna, ha Tompa Mihály esketi, de ezzel már meghasonlott s igy az esketést egy szerdai napon korán reggel, Kallós István erdődi agg lelkész végezte. A tanukon, Sass Károlyon és Lauka Józsefen kivül csak Júlia édes anyja és Mariska huga (később Gyulai Pálné) volt jelen. Az apa rideg zárkózottságában annyira ment, hogy meg sem csókolta leányát, amidőn az esküvő után kocsiba ült, hogy gróf Teleki koltói kastélyába mehessenek. Petőfi boszúságában keserű kaczajra fakadt, aztán kigördült a kocsi a kastély udvaráról.