Farkas Emőd: Petőfi könyvtár 11. Petőfi élete (1909)

A mennyország küszöbén

188 Petőfi-Könyvtár — Szendrey Júlia ; előkelő és vagyonos leány, aki csak most jött haza Pestről a Lejtey-féle nevelőintézetből, — felelte Riskó. — Ha sejtettem volna, hogy ilyen tündérek jártak abba a nevelőintézetbe, be sokat sétáltam volna előtte. — Mondhatom neked, hogy rendkívül művelt és szellemes leány, de egy kissé különcz. — S van már komoly udvarlója? — Dehogy van. E pillanatban feléjük fordult Júlia, aki Térey Marival, egy hozzá hasonlóan szép és szellemes leánynyal sétált. Petőfi felkérte Riskót, hogy mutassa be a hölgyeknek Riskó karon fogta a kék attilás, pörge kalapos költőt s magával vitte Térey kertjébe. A költő szeme káprázott, mintha a napba nézett volna. A kertben bóditó virágillat csapta meg. Ez még jobban elkábította. Szeretett volna visszafordulni, de már késő volt. Riskó a leányok elé vezette. — Petőfi Sándor, a hirneves költő Pestről, akitől már bizonyára nagysádtok is sok szép költeményt olvastak, — mutatta be Riskó. — Oh, én rajongok a költészetért, — mondta kigyúlt arczczal Júlia, — s boldog volnék, ha ön verset irna az emlékkönyvembe. — Ezer örömmel, — felelte Petőfi. — Jaj, de nincs itt az emlékkönyvem. — Majd elküldöd hozzám s itt beleírhatja Petőfi úr, — mondotta Térey Mari. — De meg Erdőd sincs a világ végén, — jegyezte meg Riskó, — ha Sándor barátom Erdélybe megy, arra veheti az útját s betérhet a várkastélyba.