Farkas Emőd: Petőfi könyvtár 11. Petőfi élete (1909)

Szerelem gyöngyei

180 Petőfi-Könyvtár „Hiába akarják tehát Petőfi örökzöld koszorújának leveleit lerágni az apró hernyók, ők hasztalan erőlködéseik közepett le fognak hullani az élet fájáról a feledés sírjába s az általuk sárral dobált költő a méltányosabb utódok előtt sértetlenül és győzedelmesen álland a halhatatlanság csarnokában." Hasonló lelkesedéssel ír a Szerelem gyöngyeiről. „A legmelegebb sziv habzó és forrongó véréből merültek föl e gyöngyök s éppen azért oly szívhez szólók. Gyöngyei lehetnének azok nemcsak a magyar, de a műveltség bármely magas fokán álló irodalomnak. Legyen áldott azon lelkes honleány, ki költőnk szive fenekéről a szerelem ezen dicső gyöngyeit napfényre hozá." Petőfi magánkívül volt örömében. Boldogságtól kipirult arczczal rohant vele az édes apjához. — Ezt hallgassa meg apám ! — kiáltá diadalmasan. — Olyan magasztalás ez, amiben Vörösmartyn kivül még egy költő sem részesült. — Olvasd föl hát, fiam, — biztatta az öreg. Petőfi bele fogott a dicsérő czikkek olvasásába s közben édes anyja is észrevétlenül a háta mögé állott. Az öregeknek örömkönny csillogott szemükben. Csak az nem tetszett az öreg Petrovicsnak, hogy az a Császár Ferencz minek bántotta a fiát. Dobrosi bírálatában Császár Ferencz emlegetése közben gyakran előfordult a „hasonmása" kifejezés. Ezt az öreg egészen máskép értette s végül bosszúsan kiáltott föl: — Ejnye a Poncziusát annak a hasonmászó Császár Ferencznek! A költő elnevette magát, s visszament szobá-