Farkas Emőd: Petőfi könyvtár 11. Petőfi élete (1909)

Az első babérág

Petőfi élete 147 A lap elég sok dolgot adott neki, de az ő munkakedve könnyen megbirkózott vele s volt elég szabad ideje arra is, hogy ellátogasson a Pilvax-kávéházba, amelynek sarokasztalánál az irodalom fiatal óriásai gyülekeztek össze. Ide jött Kerényi Frigyes is, ha Eperjesről Pestre rándult. Esténkint elmentek a „Komlóba", hol felváltva Egressy Béni, vagy Rózsavölgyi zenekara játszott. E vidám és magához való környezetben szemlátomást izmosodott költői tehetsége. Szerette a magányt, a zavartalan csendet, nehezen kötött ujabb barátságot, de akit erre méltatott, ahhoz hü és áldozatkész barát volt, ám ezt viszont megkövetelte. Néha azonban a gyerekességig jókedvű volt. Egyszer Pálffyval sétált a Váczi-utczán. Mindkét gyalogjárón százával hullámzott a közönség. Egyszer csak megpillant az utcza közepén egy üres targonczát. Hirtelen megáll, Pálffyt vállon legyinti s nagy komolyan így szól: — Te mennyiért ülnél be e targonczába? Ha te beülsz, szívesen eltollak, — s azzal Petőfi beleült a targonczába. — Úgy, na hát jól van, öcskös. Erre Pálffy úgy eliramodott, mintha puskából lőtték volna ki. Petőfi ezt látva, kiugrott a targonczából s elnyargalt a barátja után. Ahogy hazaért, levelet talált az asztalán. DunaVecséről jött. Pista öcscse irta. Elmondta benne, hogy szüleik Szalk-Szentmártonba költöztek s a jólelkű Zsuzsika elárulta előtte, hogy mennyire szereti Petőfit. — Szegény kis leány, — sóhajtott fel a költő — mily boldog lehetnék . . . Kár is, hogy megirta az öcsém, hogy mennyit emleget szegényke. Miért nem felejt el, vagy az első szerelem emléke kitörül10*